Itt alakult meg Magyarország első és egyben legnagyobb nemzeti parkja a Hortobágyon (Hortobágyi Nemzeti Park – 1973), amely 1999-ben az ember és a természet harmonikus együttélésének kiemelkedő példájaként „kultúr-táj” kategóriában a Világörökség részévé vált.
Itt terül el Magyarország és egyben Közép-Európa legnagyobb pusztája. Természeti adottságai kedveztek a legeltető állattartó kultúra kialakulásának és fennmaradásának, amely napjainkban is egyedülálló. Az évezredes legeltetési hagyományok is alátámasztják, hogy ez a föld „a természettől állattenyésztésre, pásztorkodásra van rendelve”.
A Nagyvárad és Pest-Buda között húzódó só-, illetve postaút mentén „fogatfáradásnyi” (12-14 km) távolságra helyezkedtek el a fogatoknak és utasaiknak enyhet adó csárdák. Debrecen és Tiszafüred között még napjainkban is találkozhatunk velük: Látóképi-, Kadarcsi-, Hortobágyi-, Meggyes-, Kaparó- és Patkós Csárda. Közülük a legrégibb s egyben leghíresebb a Nagyhortobágyi Csárda, amely 1699-ben épült. Magyarországon a csárda fogalom megtestesítője. Petőfi Sándor 1842-ben itt időzvén írta a „Hortobágyi korcsmárosné” című népies dalát. Móricz Zsigmond itt vetette papírra „Hortobágy tavaszi lélegzete” című művét. A csárda ódon falai között II. Rákóczi fejedelemtől kezdve számos politikus, tudós és művész is megfordult, például Berzsenyi, Ecsedi, Feszty, Gárdonyi, Hermann, Kazinczy, Káplár, Kölcsey, Csokonai, Vörösmarty, Széchenyi, Arany, Móricz, Jókai, Veres, Liszt, Bartók, Kodály, Zoltay, Győrffy.
A külföldiek csak „fata morgana” néven emlegetik. Általában a végeláthatatlan sík területek forró nyári napjain megfigyelhető jelenség. Ritkán téli szikrázó napsütésben is előfordul. Az egymásra rétegződő, eltérő sűrűségű és hőmérsékletű levegőrétegek határfelületén kialakuló fénytörési (visszaverődési) jelenség. A furcsa optikai csalódás során a föld felszínén álló fák, gémeskutak, épületek megemelkednek és emeletessé válnak, vagy fejjel lefelé érintik a horizontot.
Hazánk leghosszabb közúti kőhídja, mely a Hortobágy folyó felett ível át kilenc boltívre támaszkodva. 1827-1833 között épült Povolny Ferenc tervei alapján. A hídtest maga 92 méter, a teljes hossz 167 méter. Egykor a híd lábánál adták el tőzséreknek a cívisek hízott szürkemarháikat. Így alakult ki a Hídivásár. A marhakereskedők innen hajtották a hatalmas gulyákat nyugat felé, hogy néhány hónap múlva osztrák, olasz, vagy német vágóhidakon értékesítsék azokat. Persze a vásárban nemcsak a jószágok cseréltek gazdát, hanem a pásztorság számára szükséges portékák – csizma, ostor, kalap, lajbi, kés, bogrács, vaskanál, szűr, nagybunda, szekér, kolomp, csengő, pityke, lószerszám, pásztorbot, stb. – is. Igaz állatot itt már nem lehet vásárolni, de a pusztai vásározás hagyománya napjainkig fennmaradt, a Kilenclyukú híd a vásárnak nemcsak névadója, hanem szimbóluma is.
A magyar legeltető állattartás hagyományainak páratlan helyszíne Hortobágy. A 60000 hektárnyi összefüggő legelőterületet 400 ló, 10000 marha és 70000 juh járja. A pásztorok tavasztól a tél beköszöntéig – „mikor a jószág havat hoz a hátán” – együtt élnek állataikkal a pusztában. Ezt az emberpróbáló életformát még 200 pásztor vállalja Hortobágy térségében, s a különféle állatfajtákkal foglalkozó csikósok, gulyások, juhászok, kondások hierarchikus népe alkotja a pásztorrendet. A pásztortársadalomban elfoglalt helyük viseletükben is visszatükröződik. Különleges életformájuk megjelenik pásztorművészetükben, ünnepeikben, nótáikban, meséikben, legendáikban is. Nem véletlenül hívják a magyar Alföldet, a Hortobágyot a pásztorok „tündérországának”.
A magyar szürkemarha kialakulása a Kárpát-medencéhez kötődik. E különösen szívós, hatalmas testű, méltóságteljes jószágból származott évszázadokon keresztül a történelmi Magyarország legnagyobb bevétele. A német, osztrák és olasz piacokra évente közel kétszázezer jószág jutott el lábon úgy, hogy a folyó menti legelőkön haladva, kondíciójukat végig megtartották. A nagy értékű állatok biztonságos megérkezésére harcedzett marhahajcsárok, a hajdúk vigyáztak. A második világégést követően a szürkemarhát a kipusztulás fenyegette. Elhivatott hortobágyi állattenyésztők szedték össze, szinte az ország minden részéről, a megmaradt jószágokat és fogtak a fajta megmentéséhez. Pompás állatfajtánkat sikerült megőrizni, ma a hortobágyi alaptenyészetben 800 tehén nevel borjat, a 12 gulyában járó jószágok a nemzeti park meghatározó látványosságai.
Magyarországon az ellenőrzött biogazdálkodás 120 000 hektárnyi területre és mintegy 10 000 állatra terjed ki. A nemzeti parkban és környezetében ez a természetvédelemmel harmonizáló gazdálkodási forma 40 000 hektáron terül el és összesen 3 000 szürkemarhát, bivalyt, rackajuhot, mangalica sertést érint. A műtrágyák, gomba- és növényvédő szerek, hozamfokozók, hormonkészítmények nélkül előállított növény- és húsféleségek úgy őrzik meg a Hortobágy hagyományos ízvilágát, hogy fogyasztásuk garantáltan egészséges is. Az Ökorégió termékeit - pálinkák, borok, gyümölcs- és zöldséglevek, sajtok, pékáruk, lekvárok, mézek, szürkemarhából, bivalyból, rackából és mangalicából készült ételek és szalámifélék, halak, stb. – a vendégek a Hortobágyi Nagycsárdában is megkóstolhatják.
A Hortobágyi Halgazdaság Zrt. az ország legnagyobb és egyben a legjelentősebb haltermelő társasága. Közel 6000 ha kiterjedésű halastó-rendszere természetvédelmi terület, a Hortobágyi Világörökség része. Biotermékei párjukat ritkítóak. A Gazdaság a természeti környezet fenntartására alapozva egyedi Hortobágyi Biohaltermelési Technológiát dolgozott ki, és alkalmaz. Ezzel a világ egyik legnagyobb biohal termelő gazdasága. Országszerte ellátja élő és feldolgozott haltermékekkel az üzletláncokat, de sok horgászegyesület is innen telepít hortobágyi halat.
A hortobágyi halastavak európai jelentőségű költő, vonuló és pihenőhelye a madaraknak. A tavakon megfigyelhető fajok száma meghaladja a 300-t. Kétségtelen, hogy az egyik leglátványosabb a daruvonulás. Ugyanakkor a ragadozó madarak kedvelt téli szállásterülete is a Hortobágyi puszták, halastavak és a körülötte lévő erdőségek.
A 120 cm magas, nagytestű daru impozáns madár, Észak-Európa mocsaras, lápos vidékein költ. A darvak minden év őszén és tavaszán nagy csapatokba verődve vonulnak át a kontinensen. Vándorlásuk során, néhány helyen hosszabb időre is megpihennek. Ezeken a gyülekezőhelyeken több tízezer madár is összeverődhet. 2007 októberében, a Hortobágyon több mint 100 000 daru pihent meg, ezzel a Hortobágyi Nemzeti Park lett Európa legnagyobb darugyülekező helye.
A daruvonulás a Hortobágy egyik leglátványosabb és legemlékezetesebb természeti eseménye. A vonuló darvak napközben a nemzeti parkot övező mezőgazdasági táblákon táplálkoznak. Késő délutántól gyülekeznek újra a pusztán, ahonnan naplemente idején nagy csapatokban húznak a hortobágyi halastavak irányába, ahol az éjszakát töltik. Az eget betöltő hangos darucsapatok látványa minden szemlélő számára felejthetetlen élményt nyújt.
A történelemben a debreceni vagy hortobágyi tankcsata néven ismert ütközet (1944. október 9.) Folyás község környékén zajlott le. Az elnevezés alapja, hogy a település a Hortobágy – mint tájegység – Polgár város felőli szélén található. A szovjet győzelemmel végződő csatára Hortobágy községben egy mementóként kiállított tank emlékeztet.
