"Líciumfa – a református vallás megszilárdulása"

A líciumfa egy fává nőtt ördögcérnabokor a Debreceni Református Nagytemplom szomszédságában, amely jelentős egyháztörténeti emlék és botanikai ritkaság.

A Simonyi út fái

A Simonyi út névadója Simonyi József (1711–1837) óbester (ezredes) – a legvitézebb magyar huszár – a debreceni piaristáknál tanult, s 15 évesen beállt katonának.

Diák tűzoltók

A „zsúpfedeles” Debrecen a XIX. század elejéig rendszeresen leégett.

Látóképi Csárda

Az 1731-ben, népies stílusban épült csárda ma is vendéglőként működik. A legenda szerint a XIX. században az ivó falán függött egy férfialakot ábrázoló festmény, amely mögött egy fülkében a betyárok elrejtőzhettek a pandúrok elől.

Mindentudó gémeskutak

A magyar puszta szimbólumává vált gémeskutakhoz számos népi hiedelem kapcsolódott az idők során.

Pásztorok ínycsiklandó „öhön”-je

Tradicionális pásztorétel a pirított öreglebbencs, vagy ahogyan a Hortobágyon nevezik, az öhön.

Petőfi Sándor és a Szent Anna Főplébánia

A klasszicista ház, a római katolikus főplébánia a 19. században létesült két régebbi lakóház összekapcsolásával Litsmann József tervei alapján. Itt vezették be a keresztelő anyakönyvbe 1848 decemberében Petőfi Sándor fiát, Petőfi Zoltánt.

Régi Posta Fogadó és XII. Károly svéd király

Debrecen város egyik legrégibb épületeként maradt fenn a Régi Posta Étterem és Fogadó, melyet az 1690-es években építettek. Több debreceni tűzvészt is átvészelt, de ennek ellenére is mindvégig megőrizte eredeti funkcióját.

Régi Városháza és az 1848-49-es forradalom

Az 1848–49-es polgári forradalom idején fontos szerepet játszott a város, s így a városháza is. A magyar kormány 1849. január 7-én Debrecenbe tette át székhelyét.

„Csonka” templom

A Piac utca páratlan oldalán, a Református Kistemplom, a „Csonka” templom körül fekszik a Révész tér, mely a múlt század nagyhírű református egyháztörténészéről, Révész Imréről kapta nevét.

Miklós utca és „A magyarok Mózese”

A Piac utcából nyíló Miklós utca nevét az egykori Szent Miklós kápolnáról kapta, amelyet a 15. században emeltek a városba költöző görögkeleti vallásúak. Az utca végén, a jobb oldalon emléktábla hirdeti, hogy itt valaha a Miklós utcai kapu állt, mely egyike volt a város határait jelző kapuknak.

„Sár-híd”

Debrecen főutcáján, a Piac utcán az 1600-as évektől egészen az 1900-as évekig a Nagytemplomtól egészen a Megyeházáig – az akkori piac mindkét oldalán – 650 méter hosszú, fából készült híd tette lehetővé a közlekedést.