Keresés az oldalon

• Hírek
• Kirándulások
• Szállások
• Pocket guide
• Kedvezmény Kártya
• Családoknak
• Csoportoknak
• Egyéni utazóknak
• Jegyajánlatok
• Letöltés

A líciumfa egy fává nőtt ördögcérnabokor a Debreceni Református Nagytemplom szomszédságában, amely jelentős egyháztörténeti emlék és botanikai ritkaság.

A fává nőtt iszalagnak a neve Lycium halimifolium, amint a magyar mondja: "ördögcérna" vagy "semfűsemfa".  A mintegy 180 éves fa legendája azt a történetet őrizte meg, amikor a nagyváradi püspök Ambrosius kanonokot küldte Debrecenbe, hogy visszatérítse a Tiszántúlra is eljutott reformáció híveit. Bálint pappal – akit nem tudott meggyőzni – a gyűlésről távozva is folytatták a vitát. Ennek hevében a kanonok letört egy ágat az útszéli líciumbokorról, a földbe szúrta, és így szólt: „Akkor lesz valami az új hitből, amikor ez a földbe szúrt lícium fává nő!” Mire Bálint pap: „Akkor fa leszen”. A líciumág később cserjévé, majd fává terebélyesedett, így szimbolizálta a reformáció megszilárdulását is. A papi lakás, melynek ablakát beárnyékolta, 1764-ben épült Szilágyi Sámuel püspök számára, a Méliusz Juhász Péter által lakott plébánia helyén. Az ablak előtt kiskert volt és abban nőtt a lícium.

A fa kora mintegy kétszáz évre becsülhető, ebben a növésben természeti ritkaság. Mindazonáltal bármilyen jól is hangzik, a történet nem tekinthető hitelesnek. Hiszen a református hit több mint négy évszázados múltra tekint vissza, efféle viták tehát aligha zajlottak kétszáz évvel ezelőtt.